Az aranyérbetegség az úgynevezett fejlett nyugati civilizációkban népbetegségnek számít. Az aranyeres panaszok kialakulásának egyik legfőbb oka a helytelen és főleg a rostszegény táplálkozás. Ezt támasztja alá az a jól ismert adat is, hogy az afrikai népeknél, ahol nagyon sok hántolatlan rizst illetve búzát, tehát rostokban gazdag táplálékot fogyasztanak szinte ismeretlen az aranyeres megbetegedések.
Az aranyérbetegség kialakulásában a betegek nagy részénél jelen van a már említett táplálkozási problémákon kívül a szintén általános mozgásszegény, ülő életmód.
Szintén az aranyér kialakulásához vezet a statikus erősportok jelentős térnyerése, az egyéb problémákkal is járó elhízás, a különböző kismedencei nyomásfokozódással járó állapotok, mint a terhesség, szülés. Az aranyeres panaszok előfordulásában szerepet játszhatnak a különböző daganatos megbetegedések, a vénás rendszer nyomásfokozódásával járó májbetegségek.
A betegek kisebb hányadánál jelentkező veleszületett kötőszövet illetve érfal gyengeség is előidézője a kellemetlen aranyérbetegség kialakulásának. Ezeknél a betegeknél jellemző, hogy a családban szinte mindenki hasonló aranyeres gondokkal küszködik.
Az aranyér betegség kialakulását az esetek egy részében nem tudjuk elkerülni, de ha egyéb társult állapotok nincsenek jelen, helyes életmóddal, táplálkozással jelentősen kitolhatjuk ezen problémák megjelenését.
A gyakori dinamikus mozgással, az ülő életmód idejének lerövidítésével lényegesen csökkenthető az aranyeres panaszok kialakulását.
Az aranyérbetegségek elkerülése érdekében fontos a megfelelő mennyiségű, tehát legalább 2.5-3 liter folyadék bevitele, rost dús étkezés, azaz teljes kiőrlésű vagy rozskenyér, búzakorpa, lenmag, müzli, sok gyümölcs, zöldség fogyasztása.